Egy kis késéssel, de megérkezett az új rész. Remélem nem haragszotok, hogy nem a megszokott időben hoztam. Ha tetszett, akkor mindeképpen jelezzétek komiban! Ha új vagy itt és tetszik, akkor iratkozz fel vagy csatlakozz a blog FB-csoportjához!
Jó olvasást! :)
FB-csoport: Fire
---------------------------------------------------------------------------
Luke udvariasan kinyitotta nekem az anyósülés felőli ajtót, majd amikor csukta be egy önelégült vigyort címezett felém. Remegő kézzel húztam át magamon a biztonsági övet, miközben Luke is beült a kocsiba mellém.
- És most mégis hová a fenébe viszel? - kérdeztem tőle ingerülten, így próbáltam leplezni, hogy mennyire tartok tőle.
- Csak kocsikázunk egyet - felelte sejtelmesen. Hát, ez szuper. Be vagyok zárva egy óriási autóba egy félig idegen sráccal és anyáék még ennek örülnek is.
Kint már teljesen sötétbe volt borulva az égbolt, így zavartalanul bámultam Luke arcát, miközben ő vezetett.
- Mi az? - tűnt fel neki a már egy ideje tartó elfoglaltságom. Nem válaszoltam, csak szilárdan figyeltem tovább.
Félrehúzta az autót, majd megálltunk az út szélén. Kicsatolta az övét, aztán felém fordult. Egy halvány mosoly bujkált az arcán. Kék szemei gyönyörűen csillogtak. Ha nem lettem volna tisztában azzal, hogy milyen szemét is tud lenni, azonnal beleszerettem volna. Az inge felül ki volt gombolva, így egy nagyon kicsit, de láttatott valamit a mellkasából. Akárcsak az én bőröm az övé is meglehetősen fehér volt annak ellenére, hogy ausztráliai. Hirtelen nagy tenyere meztelen térdemre vándorolt. Lepillantottam oda.
- Nem fogdosol! - mondtam s azzal felemeltem a kezét és arrébb tettem. Nem volt ínyemre előbbi akciója és csak úgy szimplán nem szeretem ha fogdosnak, főként ilyen alakok, mint ő a sötét éjszakában egy gyerekzárral lezárt autóban.
- És amikor Jason fogdosott? - hozta fel a számára kicsit fájó témát. Bár most már nekem is eléggé rosszul tud esni, ha valaki a volt barátom felől érdeklődik vagy csak úgy megemlíti előttem.
- Nem fogdosott - ráztam meg a fejem az ölemben pihenő kezemet fürkészve. - Soha nem hagytam neki.
- Várj akkor te még - itt elakadt, nem folytatta tovább. Felkaptam a fejem és szembe néztem vele.
- Én még? - kérdeztem, ugyanis nem igazán értettem, hogy most mégis mire gondolt. Alig láthatóan felvonta szemöldökét, mire leesett, mi járt az eszében.
- Még szűz vagyok - mondtam halkan. Nem tudtam, hogy szégyelljem-e magam vagy egyáltalán nem éri meg, de fura volt ezt így kinyilvánítani főleg Luke előtt.
- Annak örülök - biccentett egyet. Visszafordult az útirány felé, aztán újra útnak indultunk. Ha jól láttam, mosolygott. Ezek szerint felvidította őt, hogy mekkora szerencsétlen vagyok, hisz két évnyi együtt járás alatt egyáltalán nem feküdtem le a barátommal, pedig megtehettem volna. Zavarba jöttem és éreztem, hogy az arcom ég a szégyentől, ami hatalmába kerített. Az ablaküvegnek döntöttem a fejem és csendben olykor egyet sóhajtva figyeltem az utat. Éjszaka, amikor minden sötét és csak az utcai lámpák világítják be a várost, az valami eszméletlen látvány, főként Sydneyről szólva.
Luke hirtelen gyorsítani kezdett az autóval, amikor kiértünk a főútra. Felkaptam a fejem és zavartan néztem magam elé. Nem értettem, honnan ered ez a hirtelen váltás. Kérdőn fordultam Luke felé, aki az utat figyelte egy vigyorral az arcán, miközben ezerrel repesztettünk a főúton. Az ablakon kinézve minden forma elmosódott, így csak pacákat láttam a mellettünk lévő helyekről. Megmarkoltam az ülést és belevájtam körmeimet. Nagyon féltem, talán még ennyire soha semmi sem riasztott meg. Halálfélelem érzése fogott el, ami nem csoda.
- Luke! - ordítottam. Ezzel próbáltam jelezni számára, hogy lassítson már, mert iszonyatosan veszélyes, amit csinál. Mintha meg sem hallotta volna, csak süvítettünk tovább a főúton. Hirtelen átrántotta a volánt a szembe forgalomnak. Na, ekkor már a könnyeim is folyni kezdtek. Mégis mi a francot művel?! Meg akar ölni minket?
Egy kamionnal kerültünk szembe, ami nem haladt olyan gyorsan, mint mi, de bármelyik pillanatban összekoccanhattunk volna vele és tutira nem lett volna jó vége.
- Mi a fenét művelsz, Hemmings?! - üvöltöttem egyet újra. - Lassíts már! - elhúztam a szó végét, hogy nagyobb hatással legyen rá gyenge könyörgésem, de nem tett semmit. Már láttam magam előtt, ahogy erővel csapódunk a teherautónak, repülünk egyet Luke nagy autójával együtt és vége mindennek. Végül az utolsó pillanatban a srác visszarántotta a volánt, így visszakerültünk a saját sávunkba. Talán csak nagyon kevés centiméter választott el minket a kamiontól, de túl éltük. Vadul, minden erőmet összegyűjtve püfölni kezdtem Luke vállát, aki időközben már lelassította a kocsit, úgyhogy végre normális tempóval haladtunk.
- Te esküszöm, hogy nem vagy normális! - sikítottam továbbra is ütve őt. Nevetni kezdett. Ördögi kacajnak hangzott az ő szájából. Most már megkönnyebbülésemben folytak a könnyeim végig az arcomon.
Ezután hozzánk vettük az irányt. Haza érve végre biztonságba kerültem békés kis otthonomban. Luke már nem szállt ki a kocsiból. Lehet tartott attól, hogy beköpöm anyáék előtt, hogy miféle őrültséget vitt véghez az előbb. Se az ő jelenlétében, se nélküle nem említem ezt meg anyának, hisz nem vagyok bolond! Az egy dolog, hogy mindig úgy viselkedem és szinte nyilvánvalónak tűnik, hogy utálom Luke-ot, de ez nagyon nincs így. Viszont számára jobb, ha ezt nem tudja. Még a végén a fejébe szállna a dicsőség.
Felsiettem a szobámba, aztán ott ledőltem kényelmes kis fekvőhelyemre. Pár perc múlva Annie csatlakozott hozzám.
- Szia, csajszi - vigyorgott rám. Tudtam, hogy ez már most rosszul kezdődik. Kínosan intettem felé egyet, miközben felültem az ágyon.
- Na, milyen volt kettesben? Történt valami? - böködte meg mutató ujjával az oldalamat, mire ösztönösen rángatózni kezdtem, ugyanis szörnyen csiklandós vagyok.
- Semmi sem - vontam vállat. - Csak beszélgettünk.
- Persze - húzta el a szó végét. - Miért vagy ilyen titokzatos, hugi?
- Nem vagyok titokzatos, csak szimplán nem történt semmi - háborodtam fel egy kicsit.
- Akkor miről beszélgettetek? - firtatta tovább a dolgokat.
Pár percig haboztam. Nem tudtam, mit feleljek, mert őszintén szólva nem váltottunk csak néhány szót.
- Tudja, hogy még szűz vagyok - mondtam ki végül egy sóhaj kíséretével.
- Huh, akkor gondolom elmerültetek a témában - itt elgondolkodott, aztán enyhén hisztérikusan tette fel újabb kérdését. - Várj, te még szűz vagy?
Csak bólintottam egyet, mire mellettem ülő nővérkém teljes erejével magához rántott.
- Jesszusom! Ennek annyira örülök! - sikongatott, mintha egy sorsdöntő dolgot közöltem volna vele.
- Totál azt hittem, hogy annak a seggfejnek adtad női önbecsülésedet - nyilvánította ki kedves és pozitív véleményét Jasonről.
- Hidd el, hogy Luke lesz a megfelelő személy rá - simította meg a hátam, aztán elengedett.
- Mi? Dehogy! - ellenkeztem.
- Miért? - fúrta barna tekintetét az enyémbe.
- Mert nem járunk és nem is fogunk! - jelentettem ki magabiztosan.
- Ühüm - biccentett egy ravasz mosoly kíséretével. Csak megforgattam a szemeimet. Az egy dolog, hogy bírom Luke-ot a primitív viselkedése ellenére is, de egy kapcsolatba nem mennék bele, mert nem lenne értelme, hisz úgyis csak egymást szapulnánk. De elég nagy butaság ilyenekre gondolni és talán korai is.
Annie felpattant az ágyról, majd jó éjszakát kívánt és magamra hagyott a gondolataimmal. Már ezelőtt is említettem, hogy mennyire a véremben van a folytonos filozofálás, ami ma sem maradt el. Azt hiszem, megbántam, hogy Luke-ot beleavattam abba, hogy mi nem történt meg Jasonnel. Nem bíztam a döntésemben, pedig kellett volna. Viszont ez a srác számomra még viszonylag idegen és ahogyan eddig ismerem őt, akár még vissza is élhet a bizalmammal.
nagyon jó lett várom a kövit
VálaszTörlésKöszi, majd hozom. :)
Törlés