08. - Szövetségesek

Sziasztok. :)
Ismét eltelt egy hét, ezáltal pedig megérkezett az új rész. Komizzatok, iratkozzatok fel vagy csatlakozzatok a blog FB-csoportjához.
Jó olvasást! :)
FB-csoport: Fire
--------------------------------------------------------------------------------
Az esti vacsorára, mivel anyu erősködött, ki kellett csípnem magam. Egy fekete nagyjából a combom közepéig érő fekete koktélruhát öltöttem magamra, mert ez volt az egyetlen úgynevezett "ünneplősebb' szerkóm itthon. Az esti program nálunk zajlott, így gondoltam cipőt nem veszek fel, mert felesleges lenne, szóval mezítláb futkároztam a házban. A hajamat megoldottam azzal, hogy átmentem rajta hajvasalóval és hagytam, hogy a vállamra omoljon.

A nővérem egy fehér blúzt és fekete csőnacit húzott magára. Mellesleg a blúza fent kissé hiányosan volt begombolva. Nem, tényleg nem tudom, miért.
Anyukám egy ünneplős pólót és nadrágot viselt. Természetes hatást nyújtott, míg én nagyjából úgy néztem ki a koktélruhámban, mint egy rossz kurva. Hogy én mit meg nem teszek Luke-ért és anyáért.
A srác már fél hét előtt megérkezett hozzánk, amit egy csengőszó jelzett. Mindkét családtagom el volt foglalva a saját kis dolgaival, így nekem kellett ajtót nyitnom. A küszöb másik oldalán ott állt Ő, Luke Hemmings. Eszméletlenül festett. Sötét zöldes kockás ing, hozzá a szokásos fekete csőnadrág, csak ez éppenséggel nem volt kiszaggatva a térdénél és hozzá egy félcipő. Haja természetesen mindennapos helyzetében meredt az ég felé, ezáltal szépen kihangsúlyozva a srác fejének formáját. Kezében egy virágcsokrot tartott, amit bizonyára anyunak hozott, hogy ezzel köszönje meg a meghívást.
Káprázattal meredtem rá és talán túl sokáig méregettem magamnak, de ezt ő sem bánta, ugyanis az ő kék szemeit nagyon lekötötte a látvány, amit én nyújtottam. Nos, a koktélruha azt hiszem, kicsit túl sokat mutatott meg a combomból, amivel semmi bajom, mert viszonylag jó alakom van, csak nem biztos, hogy ez legális egy 17 éves fiú számára.
Láttam, hogy rózsaszín ajkain ott bujkált egy elégedett vigyor és kék szemei mintha egy kis vággyal teltek volna meg.
- Gyere be - szólaltam meg végül kicsit remegve. Zavarba hozott.
- Köszi - lemosolygott rám, amivel ismét elvette az eszem és zavaromban rögtönzésképp hátat fordítottam neki és a konyhába vezettem.
Ott anya éppen az utolsó simításokat végezte el a frissen sütött brownien. Hmm, a kedvencem.
- Jó estét - köszöntötte őt illedelmesen Luke.
- Oh, szervusz. Örülök, hogy ideértél - mosolygott fel rá anyu.
- Igazán finom illatok kavarognak idebent - kezdett csevegni a srác.
- Köszönöm - kicsit szégyenlősre váltott anyukám. Lecsapta a fejét, de Luke mellé lépett.
- Ezt önnek hoztam. Hálás vagyok, hogy meghívtak vacsorára - nyújtotta felé a gyönyörű virágcsokrot.
- Jaj, ugyan! - legyintett egyet anyu, majd elvette tőle az ajándékát és felém nyújtotta.
- Jenna, beletennéd egy vázába?
Csak engedelmesen érte nyúltam és elindultam a nappaliba egy vázáért. Meglepetésemre Luke velem tartott.
- Miért követsz? - fordultam szembe vele, miután a kezembe fogtam egy szabad vázát.
- Csak gyönyörködöm benned - suttogta mély hangján. Lecsaptam a fejem, hisz eléggé zavarba ejtő volt a közelében lenni és szavai is arra késztettek, hogy elpiruljak. Éreztem, ahogy kicsit égni kezdett az arcom. Kikerültem a magas srácot, aztán a lépcsők felé vettem az irányt. Nem akartam a konyhában zavarni, hogy vizet töltsek a vázába.
- Tudod, nagyon jól áll neked ez a ruha - folytatta tovább a fényezésemet az ajtófélfának támaszkodva. Időközben már felértünk a fürdőszobába, ahol vízhez jutottam. Gondosan belehelyeztem a csokrot a vázába, aztán indultam volna vissza le a földszintre, de Luke nagy testével elállta az utamat.
- Elengednél? - kérdeztem morcosan. Kezdett frusztráló lenni, hogy ennyire a nyakamban lóg. Felpillantottam az arcára, amin egy mosoly ragyogott. Kiöltöttem rá a nyelvem, aztán durcásan figyeltem őt.
- Vigyázz, mert kivágom azt onnan - korholt és egyben utalt az előbbi műveletemre, hogy egyáltalán nem kellett volna rá kiöltenem a nyelvem. Közben arcán továbbra is ott rejtőzött egy apró mosoly. Ekkor Annie hangja hallatszott a szőke srác háta mögül.
- Oh, Luke. Megjöttél?
Kénytelen volt megfordulni, hogy köszöntse a nővéremet is, így én végre szabad utat kaptam és lesiethettem a konyhába. Odalent anyu már a tálalásnál járt. Az asztal közepére tettem a vázát, hogy feldobja egy kicsit a környezetet. Míg anyunak segítettem a tányérokkal és egyébbel, megérkezett közénk Annie és Luke is. Miután minden a helyére került, helyet foglaltunk az asztalnál. Anyu a nővérem mellett ült, én meg drága jó barátom bal felén.
Az első fogás meggyleves volt, ami mellesleg nagyon finomra sikerült, annak ellenére, hogy számomra egy elég egzotikus étellel kezdtünk. Természetesen Luke kapott pár kérdést szeszélyes lakótársaimtól. Aztán a főétel fogyasztása közben Annie tett fel egy kérdést, ami leginkább mindkettőnknek szólt.
- Amúgy hogyan ismerkedtetek meg?
Végülis még tőlem ezt sosem kérdezte meg, így nem csoda, hogy érdekelte őt. Elkerekedtek a szemeim, hisz az igazság elég kurta, hogy az orrukra kössük. Kiakadnának és eltiltanának Luke-tól, amit nem kéne bánnom, de szerintem fájna a büntetés és a srác különleges modora ellenére, de hiányozna, hogy minden nap felidegesítsen valamivel. Igazából tegnap, amikor az ő lakásában beszélgettünk, nagyon jól éreztem magam. Ő is teljesen más volt. Ellazult és nem akart uralni mindent és mindenkit, hanem normális ember módjára viselkedett. Jót beszélgettünk és örülök, sőt büszke vagyok arra, hogy felfedeztem, micsoda tehetséggel rendelkezik fotózás terén. Eszméletlenül jó képeket csinál.
- Óó, egy véletlen összeütközéskor - szólalt meg Luke, ezáltal felrázott gondolataimból. Én továbbra is csendben maradtam és riadtan bámultam a srácot mellettem. Felém fordította a fejét, majd kacsintott egyet. Zavarba ejtett már megint, főként ilyen közelről. Először nem is reagáltam, hogy mivel érdemeltem ki ezt a kacsintást, de végül rájöttem, hogy nem egy gesztus volt tőle, hanem ezzel jelezte, hogy nem árulja el az igazságot. Lazán bólintottam egyet, hogy ne legyünk olyan feltűnőek, majd Luke-kal együtt újra anyáék felé fordultam.
- Azt hiszem a második óra után mindketten az egyik óránkra igyekeztünk, amikor véletlenül összeütköztünk, de szerintem az én hibám volt, mert nem figyeltem - kezdett magyarázkodni, bár anyáék ezt mesélésnek vették, de ez maradjon is így számukra.
- Hát, ja! Figyelned kellett volna! - kontráztam rá a srác hibáztatására. Gondoltam, akkor már kihasználom az alkalmat. Luke az asztal alatt megbökte a lábamat az övével, így figyelmeztetve, hogy ne menjek messzire. Erre én viszonoztam kedves gesztusát és egy rafinált vigyort címeztem felé. Felvonta szemöldökét. Tudtam, hogy máris megbántam előbbi tettemet. Fogalmam sem volt, hogy vajon most mégis mi a fene következik. Bármilyen újabb 'hozzuk szégyenbe Jennát a családja előtt' kitörés helyett, csak csendben visszafordult és tovább majszolgatta a steakjét. Zavartan pislogtam rá, mert meglepett nyugodtsága, hisz nem erre számítottam. Felnéztem anyáékra. Mindketten kérdőn kapkodták tekintetüket köztünk. Lecsaptam a fejem és inkább én is falatozni kezdtem.