00. - Prológus

Hello. :)
Gondoltam bele kezdek egy új blogba, amelynek a 5 Seconds of Summerből Luke Hemmings lesz a főszereplője. Remélem ez a prológus megfog néhányótokat és esetleg hagytok egy kommentet vagy feliratkoztok a blogra és várni fogjátok a következő részt, pontosabban az elsőt.
Jó olvasást kívánok nektek!
Puszi, Stella. :*
-----------------------------------------------------------------
Egy meleg tavaszi éjszakán sétáltam haza a barátomtól Jasontől. Szinte minden nap megteszem ezt az utat így éjjel tizenegy körül, szóval bátran robogtam át a sötét és kihalt parkon. Hirtelen egy halk neszt hallottam az egyik fa felől. Nem foglalkoztam vele úgy különösebben. Csendben folytattam tovább utamat, aztán ismét megmozdult valami.
Biztosan csak egy madár - gondoltam magamban.
Továbbsétáltam, de akkor egy árnyat láttam elsuhanni magam előtt az utcai lámpa gyér fényében. Sietősre vettem a figurát, miközben kicsit szaporábban szedtem a levegőt is. Ekkor újra zajt hallottam mögülem. Leblokkoltam. Az út közepén álltam halálra váltan. Igazából ponthogy el kellett volna futnom, nem pedig megállni, de akkor mintha egy belső erő irányított volna, ami nagyon nem akart onnan elmozdulni.
- Hm, Miss Jenna Piers - hallottam egy mély hangot a hátam mögül. Meglehetősen közelinek hallatszott. Lassan fordultam meg. Pár lépésnyire állt egy ember tőlem az árnyékban. Ha jól néztem alakra egy fiúéra hasonlított, bár arcát nem láttam. Szörnyen magas volt, felsőtestén kissé feszült a póló, ezzel igazolva kidolgozott izmait.
- A barátodnak annyi vér sincs a pucájában, hogy hazakísérjen téged az éjszaka közepén? - kérdezte egy parányi dühvel a hangjában.
- Egyáltalán ki vagy te? - kérdeztem merészen leplezve, hogy mennyire megijeszt ez az alak.
- Jason rémálma - felelte, s azzal elsuhant.
Bizonytalanul fordultam meg újra, hogy tovább folytassam az utam, azonban a lábam előtt egy kis tárgyat véltem felfedezni. Lehajoltam érte, hogy szemügyre vehessem. Egy karkötő volt az fekete kövekből kirakva. Megfordítottam. 'Holnap ugyanekkor ugyanitt' - ez a szöveg állt az ékszer másik felén, minden betű egy-egy gyöngyre írva fehér festékkel. Elkaptam tekintetem a kezemben tartott ékszerről. Nem voltam biztos abban, hogy egyedül maradtam a parkban.